Szép napokat mindenkinek! Ismét itt a szekszárdi Borvidék Félmaraton aktuális hírlevele, amelyben ezúttal két olyan ismert szekszárdi embert mutatunk be, akik teljes szívvel állnak rendezvényünk mellett.  Csatári Móni és Dúzsi Tamás szavait olvasva reméljük, egyre többüknek jön meg a kedvük ahhoz, hogy részt vegyenek ezen az egyedülálló rendezvényen, ami jóval több lesz, mint egy futóverseny! A Borvidék Félmaratonról és a kapcsolódó rendezvényekről folyamatosan frissülő oldalunkon, a http://borvidekfelmaraton.hu – n olvashatnak bővebben, ahol már elérhető az on-line nevezés is. Futócipőt föl!

Csatári Móni futó, Szekszárd

A csinos, fiatal, mosolygós, csupa pozitív energiát sugárzó hölgy a szekszárdi futó-társadalom egyik jól ismert tagja – annak ellenére, hogy nem olyan régen esett igazi nagy szerelembe a marathoni futással.

- Már gyerekkoromban is sportoltam, 1981-ben asztalitenisszel kezdtem, ott az edzéseken már megszerettem a futást, de akkor még nem foglalkoztam ezzel komolyabban. Aztán felnőttem, és ahogy az lenni szokott: szembe jött a nagy szerelem, kisbabánk született… és szülés után jó 10 évig nem csináltam semmit, vagyis semmi olyat, ami a sporttal kapcsolatban lenne. 3 évvel ezelőtt a párom, aki akkor már futott, elkezdett nógatni: sportolni kellene valamit, Móni! Az ő bíztatására elkezdtem én is futni. Hobbiként tekintettem a futásra, tulajdonképpen még ma is annak tekintem, de azért vannak szép eredményeim, … Sosem felejtem el azt, amikor úgy gondoltam, jó edzés lehet, ha benevezek a Pécs-Harkány országúti futóversenyre: 13. lettem… Aztán lefutottam a tatai mini-marathont, ott a korosztályomban másodikként értem célba. 2009. tavaszán már ott voltam Franciaországban, azokkal a szekszárdi futókkal együtt, akik beneveztek a Párizs Marathonra, teljesítettem is a távot becsülettel. Most már azzal a gondolattal kacérkodom, hogy nevezek a tavaszi Balaton körüli szupermarathonra is, ahol  4 nap alatt több mint 4 marathoni távot kell teljesíteni…

- A szekszádi Borvidék Félmaraton számomra egy gyönyörű kezdeményezés, ott a helyem! Minden benne van, ami nekem fontos: a sport, a hobbim – vagyis a futás. Fontos szereplője a rendezvénynek a bor – ez meg a munkám  és nem utolsósorban a családom is, hiszen a társam Eszterbauer János, a jól ismert szekszárdi borász, akivel közösen működtetjük az Eszterbauer borászatot, bor- és vendégházat. Úgy érzem, a versennyel mi, szekszárdiak meg tudjuk mutatni a város és a borvidék értékeit, szépségét az ide érkezőknek, aminek turisztikai és marketing szempontból is jó hatása lehet – és akkor még nem is beszéltem a sport közösségteremtő erejéről, pedig biztos vagyok benne, hogy az itt kötődő barátságok, kapcsolatok tartósak lehetnek.

- A Borvidék Félmaraton szervezőivel már végeztünk „előtanulmányokat”, lefutottuk a 2010. májusi verseny egyes szakaszait. A versenyzőknek azt üzenném, készüljenek, nem mindennapi lesz a terep! Az emelkedők, kaptatók közül a Porkoláb-völgyi szakaszt érzem a legnagyobb kihívásnak, eleinte könnyűnek tűnik, de a végén már az volt az érzésem: lehet, hogy csak négykézláb érek fel a tetejére… De megéri! Egyébként azt gondolom: bármennyire nehéznek tűnhetnek is az emelkedők, mindenképpen a verseny útvonalának legszebb, a szekszárdi borvidék olyan részeire engednek bepillantást, ahová nem sok Szekszárdra látogató vendégnek van lehetősége eljutni. A magas pontokon fantasztikus látvány fogadja majd a futókat, láthatják felülről a várost, a borvidéket, ezen kívül futhatnak az árnyas szurdikokban: olyan élményben lesz részük, ami egyedülálló Magyarországon.

- Hogy a verseny közben fogok-e fröccsözni?- talán egy finom rosé fröccs nem fog megártani! Nem tudom még… A borok közül kedvenceim közé tartozik a Kadarka és a Szekszárdi Bikavér, amik szerintem nem igazán fröccs-borok kategóriájába tartoznak, én is tisztán szeretem. Imádom, ahogy kijönnek az igazi ízek, zamatok egy finom szekszárdi bikavérből…

Dúzsi Tamás, Bortermelő  – Dúzsi Tamás Szegzárdi Családi Vállalkozása, Szekszárd

Dúzsi Tamás, a jól ismert szekszárdi bortermelő még decemberben, a karácsonyi rohanás hajrájában szakított időt arra, hogy egy kicsit bemutassa saját magát és a borászatot a Borvidék Félmaraton iránt érdeklődőknek. A Kadarka utcai, szépen rendbehozott pincénél találkozunk, szívélyesen invitál be az épületbe egy rövid beszélgetésre.

- Az ültetvényeink nagy része, a feldolgozónk Sióagárdnál van, a Leányvár környékén, de ebben a szekszárdi pincében szoktuk tartani a borkóstolókat – kezd mesélésbe.

- 16,5 hektár saját  ültetvényünk van, bérelek is területet, meg vásárolni is szoktam szőlő termést állandó partnerektől. A forgalmunk 2009-ben – és már 2008-ban is – 200.000 palack fölött volt éves szinten. Ezt nem szoktam reklámozni, de tény. A borkészítésnél mindig arra törekszem, hogy finoman érlelt, jól fogyasztható borokat állítsak elő. Szerintem a jó borász arról ismerszik meg: egy gyengébb évben is képes hozni egy elvárt szintet a boraival, azokban az években meg, amikor a termés kiemelkedő minőségű, készülhetnek a csúcsborok. Elvem egyébként az: a csúcsborokat a természet készíti, a borásznak az a dolga, hogy ne rontsa azt el.

Dúzsi Tamás mostanában nem rontotta el, 2009-es eredményeiről is szívesen beszélt:

- Ebben az évben azt hiszem, ott vagyok az ország legeredményesebb bortermelői között… Rendszeresen indulok a magyarországi borversenyeken is, de mindent most nem lehet felsorolni. Az idei, nyugati versenyek közül párat említenék: Németországból, a Mundus Vini versenyről elhoztam 2 ezüstérmet, a spanyolországi Zarcillo de Plata borversenyen 1 ezüstöt szereztek a boraim, aztán ott volt Svájcban a Pinot verseny (ahol egyébként nem csak a pinot noir-ok, hanem az egész pinot család borai versenyeztek), innen is egy ezüst érmet hoztak a Dúzsi-borok.

A franciaországi Cannes-ban szokták megrendezni a világ legnagyobb rosé-versenyét, körülbelül 800 féle rosé bor között 45 aranyérmet osztanak ki, 2009-ben a 45 aranyból 4 került Magyarországra. Ebből a 4 aranyéremből hármat Dúzsi-féle rosé szerzett meg. Dúzsi Tamás mosolyogva megjegyzi: igazából ő 4 bort indított a cannes-i versenyen, ebből 3 ugye aranyérmet kapott, a negyedik pedig “ha már ott volt”, hát elhozott egy ezüstérmet… Tehát nem véletlen, hogy a szekszárdi borászt rosé-királyként szokták emlegetni.

Amikor azt kérdezem tőle, melyik borát választaná, ha csak egyetlen fajtát mutathatna be a Borvidék Félmaratonra érkezőknek, azt várom: valamelyik díjnyertes roséja lesz a befutó. Tévedek.

- Mindig egy adott pillanat dönti el, hogy melyik bor a szívem csücske. Persze az is számít, hogy milyen alkalomhoz ajánlja az ember a borát… Én a Dúzsi pincészet Pentaton cuvée-jét mutatnám meg, most úgy érzem. 5 fajta szőlőből készült, finoman érlelt, vastag de mégis könnyednek tűnő nagyon jól iható nem harsány vörös bor ez, amit jól esik kortyolgatni. Nem foglalkozom a divattal, legyen jó, legyen finom a borom – ezt az utat követi ez a cuvée is. Ezt megmutatnám a Borvidék Félmaratonon.

- A sportól szólva: remélem, a Borvidék Félmaraton csak jót hoz majd a városnak.  Pártolom a rendezvényt, nem csak a bor, hanem a sport miatt is: végzettségem szerint kertész, üzemmérnökség mellett testnevelő tanár is vagyok. Annak idején kerékpáros versenyző voltam, ott bizony az alapozó edzés része volt a futás is. Indultam én futásban 1500, 5000 méteren, mezei futóversenyeken és tájékozódási futóversenyeken is, de az olimpiai ötpróbán például lefutottam a 28 km-t is, pedig akkor már rég nem voltam aktív sportoló. Tanítottam Lengyelben, készítettem fel a futókat a versenyekre, volt, hogy én is elindultam velük… Mindig is azt vallottam: a futás minden sportnak az alapja. Van egy régi mondás: a láb mindig kéznél van. Futni mindig lehet.

Kedvencem a terepfutás volt: az ember kimegy futni a természetbe, kitisztul a feje, rendezi a gondolatait, mozog – aztán hazamegy, lezuhanyozik, és azt veszi észre: minden a helyére került. Egyébként a legtöbb sportág legalapvetőbb alapozó munkája a terepfutás.  A Borvidék Félmaraton is épp ilyen verseny lesz.

Sajnos az ízületeim a rendszeres futást nekem már nem engedik, így nem állok rajthoz a versenyen, de kerékpározni még most is szoktam. Nyáron hetente kétszer -háromszor is elindulok, egyszerre 30-50 km-t szoktam tekerni. A téli időszakban is, nyilván az időjárástól függően, leginkább vasárnap a déli órákban szoktam kerekezni. Enélkül nem is érzem jól magam.

Még egy fontos dolog: mint a sporthoz és a borhoz is értő embert, arról kérdezem, mit ajánlana futóknak a frissítőpontokon a májusi Borvidék Félmaratonon?

- Egy hosszúlépést, roséból. Talán egy kicsit hígabbat, mint a klasszikus hosszúlépés 1 dl borból  és több mint 2 dl szódából… ez a világ legjobb üdítőitala. Többet ér, mint bármi más!

A Borvidék Félmaraton útvonala – ahogy az már korábbi hírleveleinkből, és a honlap galériájából is kiderült – a város utcáin és a környező szurdikokon át vezet. Futás közben a versenyzők a frissítőpontokon pihenhetnek meg egy kicsit – ezek közül több helyen jó szekszárdi borokból készült fröccsöt is választhatnak hűsítőnek.

Az egyik frissítőpont a Felsővárosban található Kápolna téren lesz.

Akár a futóknak is érdemes egy pillantást vetniük verseny közben a teret körülvevő domb oldalára – itt található a szekszárdi Remete-kápolna. Az épület a fogadalmi kápolnák közé tartozik, 1757-ben készült el. A város lakossága még az 1739-es pestisjárvány idején fogadta meg: ha elmúlik a járvány, a Szent Szűz tiszteletére kápolnát alapít ezen a helyen. Maga a tér, ahol a kápolna felépült, már a kora-középkorban is ismert kegyhely volt, azonban a török hódoltság idején elpusztult az itt emelt épület.

Nem sokkal felszentelése után a kápolnát búcsújáró helyszínként kezdték el tisztelni. Közismert nevét (Remete-kápolna) onnan kapta, hogy a templom gondozója egy-egy ferences barát volt, aki a kápolna melletti barátlakásban élt, szinte remeteként.

A Remete-kápolna ma is búcsújáró  hely, minden évben szeptemberben, Kisboldogasszony napján (vagy az ahhoz legközelebb eső szombaton) érkeznek a búcsújáró  hívek Szekszárdra.