Szeretettel köszöntünk minden Borvidék Félmaraton-hírlevél olvasót! Ismét itt az idő, hogy egy kicsit közelebbről bemutassunk néhány olyan embert, aki így vagy úgy, de tevékenyen részt vállal abban, hogy a 2010. május 2-án, első alkalommal megrendezésre kerülő szekszárdi verseny sikeres legyen. Mai riportalanyaink – egy pedagógus, egy borász, egy gazdasági agrármérnökből lett számítógépes szakember – mellett a hírlevél végén Szekszárd egyik jelentős látnivalójáról, a Prométheusz parkról is találnak egy rövid ismertetőt.

Aczél Ildikó, pedagógus, Szekszárd – “Nem másoknak, önmagamnak bizonyítom, hogy képes vagyok megcsinálni”

- Mindig is sportoltam, ez nálam valahogy már gyermekkoromban az élet része volt – kezdi a fiatal, energikus tanítónő. Kipróbáltam az úszást, a futást, a kerékpározást – mindent, amihez kedvem volt. Aztán az élet úgy hozta, hogy a férjem is a sportolók közül került ki, triatlonozott, így természetes volt, hogy együtt is folytattuk az edzéseket. A két gyerekünk szinte a sportpálya szélén nőtt fel, nem meglepő, hogy ők is hamar eljegyezték magukat a rendszeres mozgással, ezt látták otthon, ezt tartották természetesnek. Érdekes, és van, amikor nagyon szomorú dolog is egyben, hogy a sport az életem szinte minden egyes epizódjában megjelenik valahol… 2004-ben a férjem egy újabb versenyre készült a fiunkkal. Éppen edzeni mentek, amikor a tragikus baleset megtörtént: a férjemet nagyon fiatalon elveszítettem, a gyermekünk kórházba került, súlyos állapotban. Ma már tudom: az ő életét az mentette meg, hogy erős volt a szervezete, köszönhetően a rendszeres mozgásnak. Úgy is mondhatom, Áron a sportnak köszönheti az életét.
- Mindig azt vallottam: a gyerekek (és a felnőttek) életében fontos, hogy megszeressék a mozgást. Nem feltétlenül a versenyszerű sportra gondolok itt – persze, aki tehetséges és kedvet érez magában hozzá, versenyezzen, de a legfontosabb az, hogy mozogjanak. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a munkámban is megjelenhet a mozgásra való nevelés. 1991 óta tanítok a szekszárdi „Gyakorló” általános iskolában, azóta mindig úszó-osztályom volt. Fontos, hogy a gyerekekkel minél több tömegsport-szerű rendezvényre eljussunk, ha tehetem, egyből viszem őket a szabad levegőre. Ha van rá mód, akkor irány az udvar, a szabad levegőn végezhető mozgás. Télen korcsolyázás, szánkózás, ősszel és tavasszal futás, bicajozás, úszás. (S ha kimarad emiatt a matek vagy az olvasás óra, az is jó).
Emellett nagy hangsúlyt fektetek a lelki nevelésre is – mert arra is szükség van. Minden nap egy-egy idézettel kezdjük a közös munkát a gyerekekkel, ebben már számíthatok a tanítványaimra: hozhatnak egy idézetet otthonról, ami megtetszett nekik, elgondolkodtak rajta. Ezt közösen meghallgatjuk, ha kell, megbeszéljük… és minden nap olvasok nekik egy kicsit az Egy csepp emberség című kötetből. Ez a kis rituálé fontos nekem és a gyerekeknek is. Az én kedvenc gondolatom az: „ Nem másnak, önmagamnak vagyok képes bizonyítani, hogy meg tudom csinálni.” Ebben a szellemben élek, ezt a mintát követem és bízom abban, hogy ezt a gyerekeknek is át tudom adni.
- Férjem halála után sem adtam fel a sportot, pár évig egyedül edzettem, futottam, amikor egy nap beszélgettem Márkus Istvánnal (a Borvidék Félmaraton főszervezője), aki akkoriban döntötte el, hogy elkezd futni.  Így kerültem közelebb a szekszárdi futókhoz és végül a szekszárdi Kadarka Futóegyesület tagja lettem. Tőlük hallottam később a Párizs Maratonról. Arra még nem voltam felkészülve, hogy azon a versenyen induljak, de a szekszárdi futók inspirációjára (amiben volt némi noszogatás is) végül eljutottam 2009. tavaszán Párizsba. Mondhatom, nagy élmény volt! Maradandó nyomot hagyott bennem, új célokat állított elém. Hogy csak az egyik legnagyobbat említsem: jövőre leszek 42 éves – azt mondják, az ember életében 7 évenként változás történik. Nekem az egyik ilyen változás talán az lesz, hogy 2011-ben lefutom a marathoni távot – legalábbis így tervezem.
- A Borvidék Félmaratonra már tudatosan készülök, részt veszek a szervezésben is, mint minden Kadarkás. Szeletekben már le is futottam a terepet – hát nem lesz könnyű. Ha valaki személyesen még nem, csak képeken látta a Borvidék Félmaraton útvonalát, annak az a tanácsom: ne itt akarjanak egyéni csúcsot dönteni!  Nehéz a terep, hatalmas a kihívás, a fő cél szerintem itt önmagunk legyőzése és a teljesítmény öröme lehet. A verseny után pedig bátran ajánlom levezetésnek a borozást … Ami engem illet, nem Szekszárdon születtem, alföldi lány vagyok, felnőttként kerültem ide, de a szekszárdi borokat sikerült megszeretnem azóta. Ilyenkor, télen, kedvencem a forralt bor, egyébként pedig nagyon-nagyon szeretem a Dúzsi-féle rosékat és Mészárosék cabernet-je is toplistás nálam. Régen, a férjemmel időnként kinyitottunk egy üveg bort este, aztán hajnalig beszélgettünk mellette… Talán ezért is van az, hogy a borozás számomra azt jelenti: minőségi bort inni és közben minőségi időt eltölteni a szeretteimmel, barátaimmal.

Sebestyén Csaba, borász  – Sebestyén Pince, Szekszárd

Szekszárdon, az Iván-völgyben a Sebestyén Pincében fogadott Sebestyén Csaba, a fiatal szekszárdi borász – akiről az a hír járja, hogy a borvidék egyik legfiatalabb szakembere.

- Ez a cím lassan már nem állja meg a helyét, inkább mondjuk úgy, hogy a rendszerváltás utáni második generációs borászok egyike vagyok – jegyzi meg, majd folytatja: a családomban viszont mindenképp úttörő vagyok ezen az úton, nem volt hagyománya a borászkodásnak a famíliában. Én azonban úgy éreztem: nekem ehhez van kedvem, a szőlővel és a borral akarok foglalkozni. 1998-ban kezdtem bele a szőlőművelésbe és a borászatba, a nulláról indultam. Ahogy teltek az évek, lassan a családtagjaimat is sikerült „megfertőznöm”  a szakmával, mostanra szinte mindenkit „bedarált” a szőlészet-borászat, az életformánkká vált.

Az elmúlt 11 – lassan 12 évben – 8-9 hektárnyi saját ültetvényünk lett, ugyanennyi integrált szőlőterületünk van, évente már 60-70 ezer palack bort készítünk, amelyek éttermekben, borszaküzletek polcain találhatóak meg – sorolja az eredményeket.

Sebestyén Csaba azt mondja, a fő szempont pincészetében mindenképpen a minőség.

- Leginkább hagyományos szekszárdi szőlőfajtákkal, borokkal foglalkozunk, de megtalálhatóak azért a világfajták is nálunk… a boraink közül talán a kékfrankos a legerősebb, több házasításban. Vezető fajtának tartom a Sebestyén Pincében. A kékfrankoshoz kapcsolódik egy vágyam – vagy talán inkább tervem is – : úgy vettem észre, hogy mostanában megkopott a kékfrankosból készült bikavér hírneve. Jó lenne ennek a hagyományos bornak a régi fényét visszaállítani, szerintem szüksége van rá… -gondolkodik el.

A fiatal borászt megkérdezem a versenyekről, díjakról is, ekkor kissé szűkszavúvá válik:

- Persze, én is indítom a boraimat borversenyeken, vannak is szép eredmények: a Pannon bormustrán több évjárat is csúcsbor minőséget szerzett. Évente 20-25 bornak ítélik oda ezt a címet, általában benne vannak a boraim. Bordeaux-ban, Franciaországban a Citadell versenyen is szereztem már aranyérmet, de számomra a díjaknál fontosabb dolog a vendégek véleménye. Jobban hiszek abban, hogy személyesen, borkóstolón, rendezvényeken kell találkozni a fogyasztókkal. Szerintem az viheti igazán jó hírét a pincének és a boraimnak, ha a vendég eljön hozzám, megkóstolja a Sebestyén-borokat, jól érzi magát, kiválasztja azokat, amelyek ízlenek neki  – és egy élménnyel megy haza innen. Aztán ezt az élményt elmeséli az ismerőseinek, akik közül talán többen is kedvet kapnak ugyanehhez, ők is eljönnek, kóstolnak… és így tovább.

- Amikor először hallottam a Borvidék Félmaratonról, rögtön tudtam: támogatom a rendezvényt. Egyrészt azért, mert így személyesen is lehet találkozni a vendégekkel, aminek az előnyeiről már beszéltem. Másrészről úgy gondolom, kiváló ötlet ez a verseny: az egészséges életmód mostanában slágertéma, márpedig abba a sport és a kulturált borfogyasztás is beletartozik. A Borvidék Félmaraton fontos számomra. Máskor is támogattunk már sportrendezvényeket, régebben rendszeresen tartottak pünkösdkor kerékpártúrát a város környékén – azon a versenyen az egyik megállópont a Sebestyén pince volt. Több ismerős, visszajáró vendég került ki a résztvevők közül. Már gondolkodtam rajta, hogy jó lenne ezt a hagyományt feléleszteni, és ekkor jött a Borvidék Félmaraton ötlete. Értékes lehet ez a rendezvény Szekszárdnak – sokan talán csak azt tudják a városról, merre van, esetleg hallottak már róla, hogy hagyományos bortermelő vidék ez, de személyesen talán még nem jártak itt. A májusi félmaraton kiváló alkalom arra, hogy ide látogassanak. A boros rendezvények, fesztiválok a városban már bizonyítottak, miért ne lehetne ez a következő szekszárdi rendezvény, ami jó hírét viszi a borvidéknek?

- Ami engem illet, a Borvidék Félmaratonon inkább borászként, mint sportolóként fogok részt venni. Korábban az én életemben is jelen volt a versenyszerű sport: fociztam, aztán belekóstoltam az íjászatba is, mostanában azonban inkább az edzőtermet látogatom néha és sétálok, ha tehetem…. Feszített lett az életritmusom, szerencsére sok a vendég, így mostanában inkább alkalmi sportoló vagyok. De az nem kizárt, hogy a családból valaki rajthoz áll majd a Sebestyén Pince színeiben a Borvidék Félmaratonon… én pedig jó fajta Sebestyén borokkal várom majd a futókat és a többi vendéget is.

Hamar János, Szekszárd – „ha valami gond van a Borvidék Félmaraton honlapjával, engem kell szidni”

Fiatal, kétgyermekes apuka, aki gazdasági agrármérnökként diplomázott – ha csak ennyit hallana valaki Hamar Jánosról, akkor úgy vélhetné: leginkább a szőlőtermesztésről és a borról fogunk beszélgetni a Borvidék Félmaraton kapcsán, de ez nem így van.

- Igaz, agrármérnökként végeztem, amatőrként bele is kóstoltam már a szőlőművelésbe és a borkészítésbe, de már jó ideje – a családom mellett – a napjaimat a másik „nagy szerelmemmel”, a számítástechnikával töltöm. Weblapokat tervezek, készítek, saját cégemben hírlevél-marketinggel is foglalkozom – innen ered a kapcsolatom Márkus Istvánnal, a Borvidék Félmaraton szülőatyjával, főszervezőjével is. Korábban már készítettem neki weblapot, és amikor felmerült a Borvidék Félmaraton ötlete, megkeresett, hogy vállalnám-e az ehhez kapcsolódó internetes megjelenést. Igent mondtam.

- A rendezvény honlapja a www.borvidekfelmaraton.hu , ez az az oldal, ahol az érdeklődők minden tudnivalót megtalálnak a rendezvényről. Célunk, hogy minél többen rendszeres, visszatérő vendégei legyenek a portálnak – és ezért teszünk is. Nincs olyan hét, hogy valamilyen újdonság ne kerülne fel rá a versennyel kapcsolatban. Nem csak a hírlevelek, de képek, videók is gazdagítják a honlapot, játékot is hirdettünk, van itt minden. Szerencsére úgy tűnik, a lap látogatottsága szépen emelkedik, jönnek sorban a nevezések is, a hírlevelünket is már több százan olvassák, és még nincs vége…

- Az, hogy ilyen sokszínű lett a honlap, számomra öröm. Meggyőződésem, hogy úgy lehet egy adott üzenetet minél hatékonyabban eljuttatni a látogatóhoz, ha minél sokszínűbb, változatosabb formában jelenik meg. Ezért használjuk a Borvidék Félmaraton oldalán is – az írott szöveg mellett – a hanganyagokat, videókat is. Fontos a látvány is, kellenek a képek is – így együtt alkot egészet egy weblap, ebben hiszek.

- A Borvidék Félmaraton nem csak azért fontos számomra, mert én készítettem a honlapját. Lokálpatrióta vagyok, minden olyan eseménynek örülök, ami öregbíti Szekszárd és a borvidék hírnevét. Ez egy remek verseny lesz, ráadásul – ahogy már előttem többen is elmondták – jó lehetőség ez a városnak minden szempontból. Jönnek a versenyzők, a kísérőik, megismerik, bejárják Szekszárdot és a környékét, talán visszatérő vendégek is lesznek. A verseny útvonala érinti a város legszebb részeit, a várost körülölelő borvidék egy szeletét is láthatják majd futás közben. Remélem, jó élménnyel távozik majd mindenki a Borvidék Félmaratonról.

- Egyébként nem lesz könnyű a terep, azt hiszem, aki ezt a félmaratont lefutja, az minden elismerést megérdemel. Aki még nem járta végig az útvonalát, talán nem is sejti, milyen embert próbáló megmérettetés ez… azok az emelkedők…de így szép ez a verseny. Én magam nem is vállalkoznék az indulásra – sajnos a rendszeres sport most nem játszik központi szerepet az életemben. Persze, a gyermekeimmel, Jánossal és Eszterrel eljárunk biciklizni, focizunk a kertben vagy éppen versenyt futunk, ha tehetem sétálok, tavasztól-őszig igyekszem kerékpárral közlekedni, de hát ez nem hiszem, hogy elég a felkészüléshez. Inkább meghagyom a futást másnak. De a borokat biztosan megkóstolom majd! Szeretem a jó borokat, a kedvenceim a szekszárdi borok – mondtam, hogy lokálpatrióta vagyok. Igaz, csak alkalmakkor, társaságban fogyasztom, de akkor kizárólag minőségit. Szeretem a fröccsöt is, de ha választhatok, akkor inkább egy jó, testes szekszárdi vörösbort kérnék, tisztán. És hadd mondjam el: szeretek arra gondolni, hogy egyszer, valamikor a jövőben lesz majd Hamar-pince is Szekszárdon!

A szekszárdi Prométheusz-park

Szekszárdon a Szent István téren a Babits Mihály Művelődési Központ közelében található a Prométheusz park, amely sétakert a Prométheusz-szoborcsoportról kapta az elnevezését.
A szobrok alkotója Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész. A Prométheusz-szobor környezete a művész elképzelései szerint lett kialakítva, amely elgondolás hazánkban egyedülálló. Varga Imre Prométheusz című alkotását 1965-ben mutatták be a Műcsarnokban, és akkoriban igen nagy port kavart: többeknek nem tetszett és elég súlyos kritikákkal illették, az akkoriban még újszerű anyaghasználattal és túl modern kifejezésmóddal készült kompozíciót. Az első elgondolás szerint az alkotás Veszprémnek készült, de a város nem volt hajlandó elfogadni, így az eredeti szobrot az Antwerpen – Middelheim-i Parkmúzeum vásárolta meg. Az alkotás végül 13 évvel később, 1978-ban került Magyarországra, pontosabban Szekszárdra – immár a keselyűkkel kibővítve

A mitológiai Prométheusz az istenek hegyéről ellopta az emberek számára a tüzet, ezért az istenek a Kaukázus egy sziklájához láncolták, ott a máját marcangolta egy saskeselyű, ami ugyan mindennap visszanőtt, de szörnyű szenvedéssel járt. E történetet ábrázolja a szoborcsoport, egy hatalmas kövön áll az acél Prométheusz, a feje felett lobogó tüzet tartva, az egyik keselyű egy sziklán üldögél és vár, míg a másik éppen felé repül.

Üdvözlettel:
Az 1. Borvidék Félmaraton támogatói és szervezői