Vége a versenynek, a részletes eredmények fenn vannak, a képek egy része is, és nagyon várjuk a véleményeteket. Írjátok meg itt alul hozzászólásban. Ha nem látjátok a hozzászólás lehetőséget, kattintsatok a “Várjuk a véleményeket” főcímre.

Köszönjük!

És most néhány jó ajánlat:

Nyúlcipőbolt
A verseny előtt és után óriási kedvezményekkel vár benneteket a NYÚLCIPŐBOLT ASICS, NIKE, MIZUNO termékekkel, a Borvidék Félmaraton helyszínén!

ChampionChip

Amennyiben saját egyéni ChampionChip chip-el szeretnéd futni az I. Borvidék Félmaratont, és utána az összes többi versenyt, úgy beszerezhetsz magadnak ilyet a HUNRUN.COMwebáruházban: http://webaruhaz.hunrun.com/szemelyi-chip-championchip

Ha ilyennel rendelkezel, akkor nem kell bérelt chipekért sorban állj, illetve használhatod  Margitszigeten is futásodhoz, hisz a futókörön méri a megtett köreid idejét és azt az interneten is megtekintheted.

Gyere és próbáld ki a First Endurance termékeit!

Rendezvényünk egyik támogatója a First Endurance, amely a legkorszerűbb táplálékkiegészítő állóképességi sportolóknak!

A First Endurance ötvözi a legújabb klinikai kutatásokat a világ legjobb kerékpárosainak, futóinak és triatlonistáinak az adataival, hogy megalkossa a lehető legkorszerűbb, kifejezetten az állóképességi sportolóknak kifejlesztett, táplálékkiegészítő.
A termékeket úgy fejlesztették ki, hogy:
·         segítsék az oxigénszállítást, izomregenerálódást,
·         növeljék az aerob küszöböt, az izom anaerob állóképességet, V02 maxot, és mentális koncentráló képességet,
·         csökkentsék a savasodást, a fáradtságérzetet.

A First Endurance termékcsalád célja kezdettől fogva az volt, hogy egy komplett rendszerként hasson. Minden egyes terméket úgy terveztek, hogy kiegészítse a többit. A First Endurance mindazt kínálja, amire egy állóképességi sportolónak szüksége van, hogy maximalizálja az állóképességét és a teljesítményét.
Bővebb információ: www.firstendurance.hu

9. Drogmentes Magyarországért Maraton – Ország futás a gyermekek jövőjéért. A szervezők levele itt tekinthető meg.

Bonyhád-Bátaszék Völgység félmarathon. A verseny weblapja itt érhető el.

Akkor gyerünk tovább! Ma megismerhetjük Szekszárd egyik kiváló borászát Mészáros Pált, aki nem csupán a bor szeretetét, hanem a mozgást is fontosnak tartja. E mellett kirándulunk egyet Fadd – Domboriban, ahol számos sportesemény valósult már meg.

A Mészáros család negyven hektár területen gazdálkodik. Választékuk széles – mondja Mészáros Pál – nem csak a Szekszárdra jellemző fajtákkal foglalkoznak, a hazai és külföldi piacon összesen tíz fajtával vannak jelen.  A Borház és Pince Szekszárd belvárosában, a Mészáros utcában várja a borkedvelő turistákat. A több mint kétszázötven éves pincében ma már nyolcszáz m2-es pince várja az érdeklődőket.
Az ötlet? Nagyon jó, tetszik. A bornak is hoz és a mozgást is népszerűsíti – mondja a borász – annak idején én is sportoltam. Fiatalabb koromban tornáztam, atlétizáltam. A fiam a foci szerelmese. S hogy összefér e a bor és a futás? Hát persze. Mert egy egy edzés után ugye leülnek a társaságok egy kis beszélgetésre. Akkor fontos a folyadékpótlás, a rose fröccsnél pedig nincs jobb erre. Majd ha már kicsit leült a társaság, akkor jöhetnek a testesebb borok… Vagyis jó összhang van a bor és a mozgás között. Csak gratulálni tudok a szervezőknek.

Ha valaki úgy gondolja, hogy a szabad órákat Szekszárdról kiruccanva kissé távolabb üti el, jó szívvel ajánljuk neki Fadd-Dombori izgalmas és idilli környékét…

Fadd-Dombori

Bízunk benne, hogy hírlevelünk egyre több sportkedvelő emberhez eljut. Engedjék meg, hogy figyelmübe ajánljunk egy Szekszárdhoz közeli, igazán sportos kikapcsolódást ígérő települést: Fadd-Domborit. A szekszárdiak kedves kirándulóhelye ez a Holt-Duna parton elterülő üdülőfalu, ami a tolnai megyeszékhelytől alig pár kilométerre található. Fadd-Domboriban a kajak és kenu szerelmeseinek igazi Kánaán áll rendelkezésükre, a 12 km hosszú fadd-dombori és a 18 km-es tolnai Duna holtág ideális mind a versenyzőknek mind a kedvtelésből evezőknek a gyakorlásra. A pályán régebben olimpiai válogató versenyeket is rendeztek, ma sajnos ez már nincsen, de a vízi sportok gyakorlására ideális a helyszín. Ez a pálya ad otthont az évente megrendezett Fadd-Dombori Sárkányhajó fesztiválnak is – ami az országos rendezvénysorozat része. A sárkányhajó egy olyan speciális, hagyományos terv alapján megépített 12,5 m hosszú kenu típusú hajó, melyet elöl sárkányfej, hátul pedig sárkányfarok, díszít. A legénység, két oldalt arccal előre ülve, egytollú kenu lapáttal, egy dobos adta ütemre és egy kormányos irányításával hajtja előre a hajót. A dobos háttal a menetiránynak ülve elől foglal helyet, a kormányos pedig hátul a hajó farában áll és a rögzített kormánylapáttal kormányoz. A sárkányhajózás mindenki számára egy újszerű kikapcsolódás és élményszerzés, melynek Fadd-Dombori kitűnő helyszínt biztosít.
A település a triatlonosokat is szeretettel várja: 1985 óta van jelen a falu életében és Sport-Tolna néven vált közkedveltté. 1989 óta itt rendezik meg a “Mini Triatlon Országos Bajnokságot”. A rengeteg versenyző, a sok lelkes szurkoló és a kialakult családias hangulat 2000-re fesztivál rangra emelte a Sport-Tolna triatlon-versenyt.

Lassan elkezdjük a visszaszámlálást… egyre közelebb van 2010. május 2., amikor megrendezzük az 1. Borvidék Félmaratont Szekszárdon. Őszintén: már nagyon izgulunk, lassan kezd összeállni minden, a nevezések szépen érkeznek, a Facebookon is gyarapodik a rajongói oldalunk… és egyre több a támogatónk is. Mai hírlevelünkben a támogatók közül a Kompava céget és termékeit mutatjuk be egy kicsit közelebbről, ám előtte még olvashatnak egy különleges pincészetről, ami a Szekszárdhoz közeli Bátaapátiban található, és már a neve is gyönyörű: Tűzkő… Ezen kívül kimentünk egy kicsit az utcára is, találomra megszólítva néhány embert – arra voltunk kíváncsiak, hallottak-e már a májusi Borvidék Félmaratonról. A kérdésünkre kapott választ szintén a mai hírlevélben olvashatják.

Tűzkő Birtok és Pincészet – Bátaapáti

Kiss Gábort egy hétvégén sikerült elérnünk, de nem is csoda, hiszen aki egy neves, jól menő pincészet jövőjéért dolgozik, bizony nem sok szabadidővel rendelkezik. A Tűzkő Birtok kereskedelmi igazgatója ezt az időhiányt a sport iránti szerelmében is érezni kényszerül, ennek ellenére mindent megtesz azért, hogy a mozgás ne váljon a múlt emlékévé.
- Már a gyerekkoromban is sportos kissrác voltam, annak idején fociztam. Persze akkor még több időm volt a mozgásra – meséli mosolyogva – ma ha tehetem sétálok, futok. Sajnos volt egy gerincműtétem, ezért nem valószínű hogy május másodikán lefutom a félmaraton teljes hosszát, de amennyire erőm engedi, megismerem futva a szekszárdi borvidéket.
A birtok ügyvezetője szintén sportos, ez egy ilyen csapat.

- Amúgy mennyire ismeri a szekszárdi borokat – teszem fel a kérdést kissé félve egy “konkurens” borászat képviselőjének?

- A szekszárdi borokkal folyamatos és jó a kapcsolatom – válaszol – ismerem őket, teszem azért mert a szakma is ezt hozza és mert valóban finomak.

Úgy vélem ez a rendezvény hosszú távon nagyon sokat hozhat a térségnek. Hiszen a bor megismertetése nagyon fontos, kell hogy törődjünk a marketinggel. Az egészséges életmód, a mozgás megszerettetése pedig egy nagy kihívás és egyben egy nagy feladat mindenki számára. Úgy vélem ez a rendezvény e két dolgot hangolja össze, bízom benne hogy sikerül annyira, hogy jövőre már a második Borvidék Félmaraton várja a sport szerelmeseit…

A Tűzkő Birtok Bátaapáti szomszédságában, a tolnai dombok között fekszik. Bátaapáti Budapesttől 150 kilométerre délre, a Geresdi-dombságban található. A dombok és apró völgyek, valamint a gyönyörű szálkai és zsibriki tavak tökéletes mikroklímát teremtenek a szőlőtermesztéshez. A birtok történelmi szőlőültetvényeinek nagy része a Völgység lankás dombjai közt található, az új telepítésű szőlőterületek Mórágy és Mőcsény falvak közelében fekszenek. A birtokon jelenleg 80 hektáron fehérborszőlőket (chardonnayt, zöld veltelinit, traminit, rajnai rizlinget és sauvignon blanc-t, kis mennyiségben pinot grigio-t és hárslevelűt), illetve 70 hektáron vörösborszőlőket (nagyrészt kékfrankost és merlot-ot, kis mennyiségben cabernet franc-t és pinot noir-t) termesztenek. Mindenképp említést érdemel, hogy a Tűzkő birtok a borkedvelők körében jól ismert és népszerű olasz Antinori márki irányítása alatt tevékenykedik, akinek a családja több mint hatszáz éve foglalkozik borkészítéssel. Felmenőjük, Giovanni di Piero Antinori 1385-ben belépett a firenzei borászok céhébe, és ezzel meglehetősen jó irányba terelte saját és utódai sorsát. A 26 generációt felvonultató hosszú történetük során a család tagjai személyesen irányították üzleti tevékenységüket, ami ma sincs másképp. Újító, olykor merész döntések jellemzik üzletpolitikájukat, ugyanakkor mindig hangsúlyozzák, a hagyományokhoz és a termőföldhöz változatlan tisztelettel viszonyulnak. A cég igazgatója jelenleg Marchese Piero Antinori, akinek mindhárom lánya, Albiera, Allegra és Alessia is részt vesz a családi üzletben.

Az utca embere… azaz sokan hallottak már a májusi Borvidék Félmaratonról

Hajni: Nekem tetszik a rendezvény, ugyan nem állok majd starthoz, de mindenképpen megnézem azt a kavalkádot, amit hoz majd Szekszárdnak. Jó ötletnek tartom és biztos sokakat megmozgat majd.
Sándor: Szeretem a sportot, focizni szoktam az iskolában. Nekem kicsit hosszú ez a táv, lehet hogy nem vagyok elég kitartó. De ha készülök rá, jövőre talán én is rajthoz állok…
Csilla: Biztosan jó buli lesz, szerintem sokakat vonz majd Szekszárdra. Én kerékpározni szoktam, fontos számomra a mozgás.
Dávid: Én már elküldtem a jelentkezésemet, azóta kicsit jobban készülök. Előtte is sokat futottam, de most tudatosan erre “gyúrok”. Még kicsit merev vagyok, de a tél mindig ezt hozza. Bevallom kicsit eltunyultam. Májusig viszont még van időm. Ja és arra is készülök, hog bírjam a fröccsözést …

Manapság már egyetlen rendezvény sem nélkülözheti a szponzorokat. A Borvidék Félmaraton csapata szerencsésnek érzi magát, hogy egy újabb támogatóval bővült a rendezvény szponzori köre, engedjék meg, hogy bemutassuk a Kompavát!

A Kompava cég táplálék kiegészítők gyártásával és forgalmazásával foglalkozik. A cég lassan 8 éve működik Szlovákiában és tavaly augusztusban kezdte el felvenni a kapcsolatot a magyarországi sportklubokkal, azzal a nem titkolt céllal, hogy a magyar sportolók is megismerhessék, megérezhessék az „igazi energia forrását”.
A kezdetekben a Kompavának mindössze 4 terméke volt, mára, a folyamatos termékfejlesztésnek köszönhetően a sportkluboknak már több, mint 65%-át látja el kizárólagosan termékeivel. Fogyasztóik között megtalálhatóak kosárlabda-, kézilabda, atlétikai klubok sportolói, de nem ismeretlen a Kompava a triatlonosok, kajakosok, testépítők vagy épp a küzdősportok szerelmesei előtt sem. Az együttműködés sok sikert hozott a sportkluboknak és az egyéni sportolóknak egyaránt.
Engedjék meg, hogy a Borvidék Félmaraton lelkes közönségének is bemutassuk néhány termékünket – abban bízva, hogy előbb-utóbb őket is a Kompava termékek elégedett fogyasztói között tudhatjuk
Ami minket leginkább megkülönböztet más gyártóktól, az a kompromisszumnélküli minőségünk. A Kompava termékeket 2007 májusától, az Élelmiszerbiztonsági Irányítási Rendszer ISO 22000:2005 és a HACCP biztonsági és minőségi tanúsítvány védi.

Az első termékeink egyike a nagyon közkedvelt, és immár legendás Hypofit – enyhén hipotóniás folyadékpótló, amely már nyolcadik évét ünnepli, és létezése óta nem kellett rajta semmit javítani, mivel tökéletesre sikerült. A Hypofit erős hipotoniás antioxidáns, alkalmas sportteljesítmény előtt és közben. A szervezet állandó folyadékpótlásával elkerülhetjük túlmelegedését és a szív túlterhelését. A terméke glükóz és maltodextrin szénhidrátokkal, kálium, kalcium, nátrium és magnézium ásványokkal, C, E vitamin, béta-karotin és szelén anioxidánsokkal és zöldtea kivonattal telített.

http://www.kompava.sk/hu/hypofit.html

Energofit – Rehidratáló energetikus ital

Ásványi anyagokat, vitaminokat és aminósavakat tartalmaz, mely jó hatással van a szervezet hidratálására, energizálására és ellenálló védőképességére. Fogyasztása ajánlható sportteljesítmény közben és után egyaránt. Az Energofit pótolja a glikogént az izmokban és a májban, ami teljesítménynövekedéshez, gyorsabb izomsejt felújításhoz és hosszantartóbb kitartáshoz vezet. Ez az energetikus ital tartalmaz szénhidrátokat – glükózt, maltodextrint, ásványokat – kalciumot, nátriumot, magnéziumot és káliumot, vitaminokat – E, C, PP, B5, B6, béta-karotint, B2, B1, folsavat, biotint, B12, aminósavakat – L-glutamint, L-karnitint, glicint és taurint.

http://www.kompava.sk/hu/energofit.html

ACIDOFIT

Ásványi anyagokat és vitaminokat tartalmazó ital – a szervezet savasodásának csökkentésére, izomgörcsök kialakulásának gátlására és az emberi szervezet ásványszükséglet utánpótlására. Ásványok speciális keverékét tartalmazza mint a nátrium, kalcium, kálium, magnézium, foszfor, Aloe vera és Alfalfa természetes kivonatot.

http://www.kompava.sk/hu/acidofit.html

ArgiNO drink

Magas biológiai értékű aminosav komplexum, a nitrogén szint növelésére, az izmok tökéletes feltöltésére. Segíti a lélegzést és ezáltal a háttérbe nyomja a fáradságot. A legfontosabb aminosavak egyvelege: L- glutamin, L-arginin AKG, L- ornitin, L-lisin, L-citrulin-malat és B vitamin komplexum, amelyek biztosítják a fizikai teljesítmény növelését, a fáradság érzet megszüntetését, az izom tápanyag feltöltését és a zsírsejtek lebontását. Nem tartalmaz koffeint és taurint!

http://www.kompava.sk/hu/argino-drink.html

L-Lizin extra – “immunerősítő” kiemelkedő antivírus és antibakteriális hatással.

Aminósav, Lángvörös kasvirág (Echinacea) növényi kivonat és a B6 vitamin komplexuma, mely erősen védi és aktiválja az immunrendszer sejtjeit. Immunerősitő antivírus és antibakteriális hatással.

http://www.kompava.sk/hu/l- lyzin-extra.html

3Energy bar – energia szelet – ami erőt, kitartást és hosszan tartó energiát biztosít

Gabonapelyhes zselatin energiaszelet csokoládé öntetbe mártva! 500 mg L-karnitin, 500 mg taurin, 500 mg inozin, króm, lecitin, vitaminok és ásványok.

http://www.kompava.sk/hu/3energy-bar.html

GELO-3 complex Regeneráló ital

Jó hatással van az ízületi szövetek és porcszövetek regenerálódására és védelmére, megfelelő artrózis /ízületi kopás/ gyógyításánál, segíti az egészséges bőr, haj és köröm növését-fejlődését. “Ideális védelem” az ízületek, csontok és kötőszövetek számára.

http://www.kompava.sk/hu/gelo-3-complex.html

E heti hírlevelünkben Báter Károly lesz egyik beszélgetőpartnerünk, aki a Murexin révén támogató, de egyben sportoló is. Ellátogattunk Czencz Péterhez a Magyar Triatlon Szövetség főtitkárához, aki szombatonként sokadmagával rója a köröket Szekszárdon. Bemutatjuk a szekszárdi Garay Házat is…

Az I. Borvidék Félmaraton támogatója a Murexin…
A Murexin név már megalakulásakor, a harmincas évek elején összekapcsolódott a minőséggel és szolgáltatásokkal. Mindezt az építőanyagok területén a Murexin által kifejlesztett termékinnovációk és megoldások tették lehetővé.
Az alapfelület előkészítéstől a speciális tisztítás-ápolási termékekig a Murexin mindent kínál. A széles termékpaletta révén bel és kültérben történő fugázáshoz, ragasztáshoz minden típusú területre tudnak anyagot ajánlani.
A Murexin Melegburkolat ragasztási rendszer szintén egy átfogó termékválasztékot kínál. Parketta, szőnyeg, PVC, tapéta, linóleum, gumi vagy parafa? – a kiváló minőségű termékek állnak rendelkezésre, figyelembe véve a környezetkímélő megoldásokat és trendeket. Renoválás vagy új építés? A megalapozott szakmai háttér és magas minőségű termékek ezen a területen is ideális partnerré teszik a Murexint.
A homlokzat- és beltéri falfestékektől a lakkokig a Durlin magas minőségű megoldásokat biztosít akár fa, fém, beton, fal, csempe és egyéb felületekhez egyaránt. A Durlin termékek között biztosan talál ízlésének megfelelőt. A Durlin sok éven át óvja és védi a különböző falfelületeket és anyagokat. A speciális Aqua termékek megfelelnek a legszigorúbb környezetvédelmi előírásoknak és trendeknek is.
A Murexin jelen van Szekszárdon is. A gyártás teljesen automatizált, a jelenleg működő legmodernebb technológia kapott helyet a gyártótoronyban, amely 35 méteres magasságából kiemelkedik a tájból, és egyik új ismertetőjele lehet Szekszárdnak. A magyar építőanyag-kereskedő partnerek igényeinek kielégítése mellett a környező országokat fogja ellátni portermékekkel. A gyártóüzem jelenleg 12 dolgozónak nyújt biztos munkalehetőséget. Az új gyáregység hidegburkolat ragasztási termékeket: különböző igénybevételnek megfelelő aljzatkiegyenlítőket és széles színválasztékban fugázó anyagokat gyárt.

Báter Károly a Murexin által támogató, de múltjával sportolóként is várja a futóeseményt. Kb. tíz éve futok aktívabban – meséli – az első futóversenyem Szombathelyen volt, 12 órás váltófutással. Korábban teniszeztem, kézilabdáztam és karatéztam is. De a futás az örök szerelem. Manapság heti három-négy alkalommal futok, minimum 12kilométert. Én – mosolyog – amolyan téli álmot alvó vagyok. Télen felszalad rám pár kiló, de ilyenkor néhány hét és visszaáll a normálisra.
Az ötlet maga szenzációs, bennem mindig volt egy olyan vágy, hogy otthoni körülmények között fussam le a maratont. Nagymányoki lévén Szekszárd-Bonyhádra gondoltam… Nagyon jó lesz szerintem a rendezvény, Szekszárdon sok a futó. Én is rajthoz állok. Amúgy távlati célom magát a 42 km-es távot 3 óra alatt teljesíteni.
Tulajdonképpen azért futok, hogy jó legyen a cukor, meg a koleszterin…
A bor? Én hétfőtől péntekig tartó, minőségi bort szoktam inni. Hétfőn kinyitom, és elég lesz péntekig…

A szekszárdi sportcsarnokban találkoztunk Czencz Péterrel, aki szerint jó az ötlet… – Jó, mert megmozgatja a lakókat. A mozgás mellett pedig lehetőséget ad arra, hogy a jó szekszárdi borok vigyék a város hírnevét. Én most hetente egyszer – szombaton 15 órakor – lejárok futni a „Kadarkásokhoz”. A Garay térről indulunk és oda is érünk vissza. Jó a falkafutás, sokakat vonz. Jelenleg 15-20 ember fut velünk, persze száz jobban mutatna – mosolyog. – Ezt a szokást meg is kívánjuk tartani, mert az egészséghez hozzátartozik a mozgás. Május 2-án én is indulni szeretnék, persze a naptártól függ minden. Remélem nem lesz más program, legalább is próbálom majd úgy intézni.
A borokat, a minőségit szeretem. Mondjuk most elképzelni, hogy futok és mellette fröccsözök, nem tudom… majd kiderül!

A szekszárdi Garay Ház… Az épület elődjében, a klasszicista jellegű nagyvendéglőben mutatták be 1877-ben a telefont, az európai kontinensen elsőként. Liszt Ferenc itt tett titkos látogatást Janina Olga grófnőnél, és itt tartotta egyik születésnapját is szűk körben. Az 1893-as szecessziós stílusú átalakítás tervezője Lechner Ödön, kivitelezője Pártos Gyula volt. 1893. július 6-án, az ekkor már “Szegzárd Szálló” nevet viselő épület emeletén nyílt meg Szekszárd első színháza Jászai Mari felléptével. Az 1950-es években Szabadság Szálló volt a neve, majd egy felújítást követően 1965-től Garay Szálló. Volt étterme, presszója, pinceborozója, táncterme. Az 1980-as évek végén több funkciójú épület lett, helyet kapott benne több pénzügyi cég (bank, biztosító), néhány kisebb üzlet, a Garay Étterem jelenleg is működik, a pincében pedig egy jazz-kocsma jellegű, időnként élő zenei műsoroknak helyet adó vendéglátóhely van. A homlokzatban látható színes kerámia címert a Fusz György – Kis Ildikó művészházaspár készítette a mezőváros 1846-ban kelt címere alapján.

Meglátod, jó móka lesz. Egyelőre nagyon friss az oldal, de ígérjük, telerakjuk azt is információkkal!

Hogy mire jó ez? Elmondhatod a véleményedet, kérdezhetsz, megismerkedhetsz más futókkal…

Csatlakozz hozzánk!

Fuss, fröccsözz, frissülj fel!
Szekszárdi borvidék 2010. május 2.

Talán még korai lenne elkezdeni a visszaszámlálást, pedig egyre kevesebb az idő eldönteni, hogy induljon vagy csak túrázzon a szekszárdi borvidéken…

E heti hírlevelünkben beszélgetünk Keszthelyi Szabolcs „tradicionális” vendéglátóssal, a Tringa Pincészet képviselőjével és egy bűvöskockával, aki jelmezben áll a maratoni rajthoz.

A Tringa Pincészet kis családi vállalkozás – 7 ha szőlőterülettel, mely a város szélétől kb. 800 m-re a szekszárdi dombtetőn Kerékhegyen, a történelmi borvidék egyik legszebb és legjobb talaj adottságokkal rendelkező részén található. Minden szempontból megfelel a kiváló minőségű borkészítés feltételeinek, köszönhetően a magas napsütéses órák számának és a szőlőtermesztéshez kiválóan alkalmas lösz talajnak. A Pincészet főként vörösbor előállításával foglalkozik, választékukat boraik házasításából adódó Cuvée-vel, illetve a szintén kék szőlőből – elsősorban kékfrankosból – készült Rozé borral színesítik.
Borik minőségét a helyi és országos borversenyeken elért jó eredmények is bizonyítják. Fontosnak tartják a különböző rendezvényeken való részvételt, hiszen így közvetlenül találkozhatnak a borfogyasztó közönséggel.
- 2006 óta járunk versenyekre – mesél mosolyogva Matus Ágnes – van Primatis díjra jelölt borunk és sikerrel tértünk haza a Vinagoráról is. Én személy szerint „roses” vagyok, de utánozhatatlan a kékfrankos illata és íze, ilyen gyümölcsösséget más nem produkál. Szerintem hungarikum lehetne, hiszen a „miénk…”.
Magát a Borvidék Félmaratont egy nagyon jó ötletnek tartom, van egy ütőképes csapat, valami elmozdulás. Sajnos nekünk ma már nem sok időnk van a sportra, jórészt kerékpározunk vagy a kutyáinkkal járjuk a dombokat.

Borászat után sport, egy „Bűvöskockával” beszélgettünk a mozgás szeretetéről…

Február első hétvégéjén bűvös kocka versenyt rendeztek a Mecsekalján, melyen indult  Kocza István is.  István a több kocka vakon kirakásában a legjobbnak bizonyult. Az első hely megszerzéséért 8 kockából 7-et kellett sikeresen kiraknia. Egy kedvenc versenyszámában, a Cube 21-ben pedig a harmadik helyet sikerült megszereznie. Tulajdonképpen innen indul a szerelem a „bűvöskockás futás” felé. Annak idején (2007) Bűvöskocka Világversenyt rendeztek, amit öt nappal követett a Budapest Maraton. Ekkor a neves kockamester már jelmezben futott.
- Sportolni 1993 óta sportolok. A jelmezem pedig hullámpapírból van – mesél István. – Vannak még „öltözős” társam. Ott vannak például a csirkék, de ők mindig más jelmezbe bújnak. Van egy macskás figura is, de ő is változtatja a jelmezt. A jelmezem még bírja, ez az első generáció. A sport maga a szerelem.

Borászat, sport után most jöjjön egy beszélgetés Keszthelyi Szabolcs vendéglátóssal, aki immár két gyermekes apuka…

Keszthelyi Szabolcsot nem kell bemutatni, hiszen tradicionális  vendéglátós család sarja, 1997 óta.
- Nagyon jó a kezdeményezés, tulajdonképpen minden, ami a borhírverést szolgálja pozitív dolog. Én a helyi erőkben bízom, hiszen egy-egy ilyen szervező csoport magáénak érzi az eseményt, azt szívvel – lélekkel csinálja. Így lehet hazánkban egyről a kettőre jutni. A sport? Tizenkét évi fociztam a Szekszárdi UFC-ben (kapus), vagyis fontos számomra a sport. De ma már szinte nincs időm rá.
Éttermeinkben kizárólag a szekszárdi borokat áruljuk, ezt fontosnak tartom, én így segíthetem a helyi termelőket. Kedvencem a testes vörösbor, de nem emelek ki egyet sem – mosolyog Szabolcs – kedvelem a helyi termelők ízeit. Tanulóinkat minden évben elvisszük bor –és pálinka bemutatóra, pontosan azért, hogy tudják mit ajánlanak a vendégeknek.
Szabolcs volt profi sportoló és ott a maga sajátos hangulattal bíró vendéglátós hétköznap… vajon megbánta-e hogy a bőrt, tányérra cserélte?
- Néha bánom, de ezzel az élettel együtt jár az éjszakázás és ez ellehetetleníti egy profi sportoló teljesítményét.
Ott jártunkkor már két gyermekes apukaként beszélgettünk, hiszen a két éves Szabolcs után tíz napja megérkezett a család másik szeme fénye Zita, aki tovább viszi édesanyja, Simon V. Zita (műsorvezető) keresztnevét.

E családi eseményhez mi is gratulálunk.

Meglátod, jó móka lesz. Egyelőre nagyon friss az oldal, de ígérjük, telerakjuk azt is információkkal!

Hogy mire jó ez? Elmondhatod a véleményedet, kérdezhetsz, megismerkedhetsz más futókkal…

Csatlakozz hozzánk!

Szép napot kívánunk! Ismét itt az ideje egy újabb Borvidék Félmaratonos hírlevélnek.

Mai írásunkban bemutatjuk Kovács Eleonórát, a szekszárdi paparazzát – akinek szenvedélye a fotózás és ez a szenvedély tette őt ismertté a városban, sőt, a Borvidék Félmaraton rendezvényével is a fotózáson keresztül került kapcsolatba.

Norchella után ismerjenek meg egy 23 éves egyetemistát, Mátét, aki Paksról származik, jelenleg a Budapesti Corvinus Egyetem ötödéves hallgatója – és körülbelül egy évvel ezelőttig hallani sem akart arról, hogy a futás hasznos és üdítő időtöltés lehet. A jelenleg Isztambulban tanuló fiatalember mára mégis túl van élete első félmaratonján, és rajthoz áll a szekszárdi versenyen is, 2010. május 2-án – ő az idáig vezető utat meséli el az olvasóknak.

Korábbi hírlveleinkben már több szekszárdi borászt is bemutattunk, akik mindannyian nagy szeretettel, és azzal a reménnyel várják a Borvidék Félmaraton versenyzőit, résztvevőit, hogy újabb rajongókat szerezhetnek maguknak a szekszárdi borok. Ma a város régi tanyáiról, présházairól olvashatnak egy kicsit – hiszen ezek az épületek szerves részei a városnak, aki egyszer is járt már Szekszárdon, biztosan találkozott közülük nem eggyel. Jó olvasást kívánunk!

Kovács Eleonóra – Norchella, a szekszárdi paparazza

Kovács Eleonóra – legalábbis látásból – szinte mindenkit ismer a városban. Ez a különleges képesség a fotózásnak köszönhető, és ha valaki még nem találkozott Norchellával, akkor csak annyit tudunk javasolni: menjen el bármelyik szekszárdi rendezvényre, és keresse azt a vidám, energikus nőt, aki fényképezőgéppel a kezében száguld mindenhova, ahol valami történik.

- Gyerekkoromban kezdődött ez a hobbi. Apukámtól kaptam ajándékba az első fényképezőgépemet, még egy olyan modell volt, amihez az a régi, keskeny típusú film kellett. Én aztán onnantól kezdve fotóztam mindent… ez volt a kezdet.

- Aktívan sportoltam régebben, kézilabdázó voltam itt Szekszárdon. Szerettem nagyon, a sporttól az ember csak jót kaphat: egészséges lesz, fegyelemre tanít, közösséget épít… az egykori kézilabdás barátaimmal a mai napig összejárunk. Csak jók a tapasztalataim a sportról, így aztán a lányomat is ösztönöztem mindig, hogy válasszon sportágat magának. Választott, de ebben az esetben az alma kicsit távolabb esett a fájától: ő hosszútávfutó lett – ezt én nem tudnám csinálni, nekem kell egy csapat, kell egy labda, amit kergessek. Szóval, a lányom a futást választotta, én pedig, mint anyuka kísértem őt a versenyekre, szurkoltam neki és megszerettem a futást is.

- A fotózásra visszatérve: már a sportrendezvényeken is fotóztam. Sokszor előfordult, hogy fényképeztem és a képek előhívása után láttam, hogy egy-egy ismerős is felbukkan a képeken. Egy idő után már tudatosan is kerestem az ismerős arcokat, az érdekes, megkapó témákat – és nem csak a sportrendezvényeken. Időközben az apukámtól kapott gépet már lecseréltem, az első digitális gépemet a férjemtől kaptam ajándékba, most éppen az az álmom, hogy egyszer lesz majd egy igazi professzionális fényképezőgépem is.

- Saját magamat nem nevezném profinak, távol vagyok én attól. Nem volt kiállításom, nem tervezek albumot megjelentetni a képeimből, én leginkább eseményeket dokumentálok, nem művészi képeket készítek… de weblapom már van! Ezt is az élet hozta, a baráti társaságunk összejövetelein mindig fotóztam, aztán amikor készen lettek a képek, vittem őket megmutatni a csapatnak – ők pedig nekiálltak válogatni: én ebből kérek, én abból… Amikor már digitális géppel fényképeztem, akkor meg mindenkinek CD-re kellett írnom a kiválasztott képeket, hogy ők is el tudják tenni maguknak a fotókat. Közben dolgozni kezdtem a szekszárdi művelődési házban, fotóztam a rendezvényeinken – és a kollégák is mindig megtaláltak, ha ehhez-ahhoz kellett egy kép egy korábbi rendezvényről. Végül aztán úgy döntöttem: lesz egy saját honlapom, ahová feltöltök minden képet, amit készítek, és onnan mindenki azt szedi le magának, amelyiket csak akarja. Így született a www.norchella.hu.

- A Borvidék Félmaratonnal is a fotózás miatt kerültem kapcsolatba, bár Márkus Istit már régről, szinte gyerekkora óta ismerem. Tudta rólam, hogy a fényképezés a szenvedélyem, így egy szép nyári napon autóba ültetett és elvitt a tervezett útvonalra fotózni. Rettentően rosszak voltak a fényviszonyok, de ez számomra kihívás volt. Igyekeztünk barátságos képeket készíteni a félmaraton útvonaláról, és ha a képeket nézegetjük, akkor valóban: helyes kis pályának látszik a verseny útvonala. Tényleg gyönyörű lesz a terep, de nehéz is, azért ez nem titok.

- A rendezvény szerintem szenzációs ötlet! Nagyon remélem, hogy nem csak versenyzők, de szurkolók is érkeznek majd szép számban – nekem ugyanis meggyőződésem, hogy úgy lesz az igazi a verseny, ha nem csak a rajtnál és a befutónál szurkolnak majd a versenyzőknek, hanem az egész útvonalon hallani lehet majd a buzdítást. Jó lenne, ha a város sportegyesületeit, iskoláit be lehetne vonni a futók buzdításába, meg persze a szekszárdiakat is. A lényeg, hogy minél többen legyünk majd. Én úgy látom, hogy a futótársadalom elég nagy, sok embert összeránt egy-egy verseny, vonzza a közönséget is… ez egy újabb nagyszerű alkalom a városnak, hogy bemutatkozzon az ideérkezőknek. A verseny apropóján a vendégek nem csak a város központját ismerhetik meg, hiszen a Borvidék Félmaraton bejárja Szekszárd jó részét, megmutatja egy másik arcát is a településnek.  Szekszárdon már elkezdődött valami: a Szüreti Napokat már országosan a legjobbak között tartják számon, de jó lenne, ha más városi rendezvény is felzárkózhatna mellé.

- Én úgy látom, a szekszárdi borokat azért már elég jól ismerik az országban. Bármerre is jártam, amikor kiderült, hogy szekszárdi vagyok, egyből a borra terelődött a szó. 2-3 szekszárdi borászt a legtöbben már fel tudnak sorolni, bárhol is éljenek az országban – ez is öröm. A Borvidék Félmaratonon pedig a legtöbb szekszárdi borász képviselteti magát (remélem, minél többen személyesen is), így ez nekik is jó alkalom, hogy még többen megismerhessék őket. Egyébként elárulok egy titkot: szekszárdi létemre nem is olyan régen ismerkedtem meg úgy igazán a borokkal… Megkóstoltam én már régebben is, de valahogy akkor még nem sikerült igazán megéreznem az igazi, jó borok ízét. Sőt, én egyáltalán semmilyen alkoholt nem is ittam. Aztán, úgy 4 évvel ezelőtt valami megváltozott, és mára már ott tartok, hogy a minőségi borokból már kedvenceim is vannak. Hogy melyikek? Hát például Taklerék bikavérét, Sebestyén Csabi kékfrankos válogatását nagyra tartom. Egyértelműen vörösboros lettem, bármerre járok, megkóstolom a táj jellegzetes borát, de akkor is: a jó, szekszárdi, testes vörösborok… ezek lettek a kedvenceim.

Stiglincz Máté András – „ a futást a világ legértelmetlenebb dolgának tartottam…”

Világ életemben túlsúlyos voltam. Utáltam a tesiórákat, sikerélményem, mint a fehér holló, nem tudtam magasra ugrani, kapura lőni, a kosárba betalálni ergo mindig én voltam az utolsó, akit csapatjátékoknál kiválasztottak. A futással szembeni utálatom szerencsére enyhítette egy kicsit az asztma miatti felmentésem hosszútávfutás alól. Így szimplán csak a világ legértelmetlenebb dolgának tartottam. A fenének van kedve gyorsított tempóban haladni A-ból B-be, ráadásul mindezt magáért a futásért…

A barátnőmmel tavaly márciusban ismerkedtünk meg egy egyetemi rendezvényen. Már az első randin kiderült, hogy rendszeresen edz, fut, úszik, heti minimum 4-szer mozog – nos igen, itt már kezdtem kicsit rosszul érezni magam én, aki az egyetemen a kötelező testnevelést is társastánccal váltottam ki. Még azon a héten Prágába ment, félmaratont futni. Amikor megjött, tele volt élményekkel. Egy kicsit irigykedtem, mert ez komoly teljesítmény, ami rengeteg felkészülést igényel, és az elégedettség, ami sugárzott belőle, ez tipikusan a sportolók sajátja. De azért továbbra is rezisztens voltam a futást illetően, azonban elkezdtem kerékpározni a városban, hogy legalább valamit mozogjak. Így volt ez egészen április végéig. Akkor hallottam a Nike Budapest Félmaratonról, ameddig még volt vissza 4 hónap. Én már éreztem, hogy szeretnék többet mozogni, a barátnőm folyamatosan azt hajtogatta, hogy majd ha befejezem az egyetemet nekem is szükségem lesz a sport nyújtotta kikapcsolódásra és mivel tudtam, hogy számára milyen fontos a futás, komoly elhatározásra jutottam. Én, aki szerintem az azt megelőző 8 évben a busz után rohanást leszámítva nem voltam hajlandó futni, úgy döntöttem, hogy elindulok a félmaratonon váltóban; ez lesz a barátnőm születésnapi ajándéka. Elkezdtem edzeni, de persze titokban – mégiscsak belebukhatok, hisz szinte semmit nem mozogtam előtte. A lakótársamnak és pár barátomnak szóltam mindössze. A barátnőm előtt persze teljes némaság. Mivel ő és a barátai is a Margitszigeten futnak, ezért olyan időpontot kellett találnom, amikor biztosan nem botlom beléjük. A kitűzött születésnapig 2 hónapom volt, addigra kellett eldöntenem, hogy a váltó 7 vagy 14 km-es távját vállalom. A nulláról indultam, nem voltak vérmes reményeim, még futócipőm sem, de megvolt a motiváció, ami szinte szárnyakat adott. Az 5. edzésen sikerült lefutnom egy teljes kört a szigeten (5350 m), megállás nélkül. A barátaim alig hitték el, a lakótársam, aki triatlonozik, óva intett, nehogy túlhajszoljam magam, én meg minden edzés után csak még többet és még többet akartam futni. Így adódott, hogy a 10. edzésen már megvolt a 2 kör (10,700 m), majd amikor június elején 1,5 óra alatt 3 kört (16,050 m) futottam, eldöntöttem, hogy egyéniben indulok. Elérkezett a születésnap és egy képregényes párbeszédben írtam meg a barátnőmnek, hogy én is indulok. Először nem értette. „Hiszen te utálsz futni. Ez most egy átverés?” Elkerekedett a szeme, amikor elmeséltem, hogy az átverés az előző 2 hónapban zajlott, amikor én csak mosolyogtam, ha ő arról beszélt, hogy majd elkezdek mozogni én is. „De még futócipőd sincs. És mikor? Hogyan? Ti erről tudtatok?” Ideje volt futócipőt venni. Aztán júniusban 3 hétre kiestem az edzésből egy vírusfertőzés miatt, utána viszont fokozatosan visszaállt, minden különösebb gond nélkül.

Sajnos augusztusra kiderült, hogy a kapcsolatunknak nincs jövője, szakítottunk. De addigra már meg volt az elhatározás és én átadtam az ajándékot. Folytattam az edzést, éjszakánként a városban futottam, hogy szokjam az aszfaltot, és szeptember 6-án rajthoz álltam. Eldördült a rajtpisztoly, én pedig életem egyik legnagyobb kihívásával néztem szembe. Hatalmas élmény volt Budapesten futni, sütött a nap, de nem volt elviselhetetlen hőség, emberek szurkoltak az útvonal mentén, doboltak a lábak és az egésznek egy megfejthetetlen, szinte szakrális atmoszférája volt. 1:56:39-el értem célba. Rettentően boldog voltam.

Amikor hallottam az Erasmus-ról, nyilvánvaló volt, hogy én ezt akarom. Kimenni egy félévre külföldre, megismerni egy idegen kultúrát és rengeteg új embert a világ minden pontjáról, ez egy remek lehetőség. Persze a Lakótársat Keresünk is rátett egy lapáttal. Mégsem Barcelonát választottam. Olyan helyre akartam menni, ami a lehető legtávolabb áll kulturálisan kicsiny hazánktól, és mivel mindig is vonzott a kelet, így esett Isztambulra a választásom. Nem bántam meg. Ebben a városban tényleg Kelet és Nyugat találkozik, egyszerre európai nagyváros – és tényleg nagy, másfélszer annyi lakossal, mint Magyarország – tömeggel, fényekkel, kiállhatatlan forgalommal, és ugyanakkor valami rejtélyes, ismeretlen és megismerhetetlen hangulattal. A dzsámikba hívó ének bezengi a várost minden napszakban, úton-útfélen árusok szólítanak meg a legkülönfélébb portékákat kínálva, baklava, döner kebab, almatea, vizipipák és az utcán dohányzó emberek, affektáló lányok és marcona férfiak színjátéka egy olyan díszlet előtt, ahol keverednek a világmárkák és kis helyi üzletek, magasra nyúlt és földszintes házak, régi és modern. Egy élő és lüktető nagyváros.

Először megpróbáltam a városban futni, én kis naiv. Az útviszonyok borzalmasak, rengeteg ember van az utcán, éjszaka veszélyes, nappal meg egyenértékű azzal, mintha egy kétütemű Trabant kipuffógóján keresztül próbálnál meg friss levegőhöz jutni, mialatt jár a motor. Szóval eléggé elszomorított a helyzet. A kedélyállapotomon az sem javított sokat, hogy a Boszporusz-hídon nem engedélyezett a gyalogos átkelés, márpedig a budapesti éjszakai futások során minimum két hídon futottam át, szóval ez valahogy hozzátartozott a futáshoz és megfogadtam, hogy kerül, amibe kerül, én akkor is átfutok azon a nyavalyás hídon. Októberben alkalmam is nyílt ezt megtenni és ráadásul teljesen legálisan. Október 18-án került megrendezésre a 31. Eurázsia Maraton, ahol a maratoni táv mellett 8 és 15 km lefutására is lehetett nevezni. Azaz lehetett volna, mert mire megakadt a szemem a plakáton, lejárt a nevezési határidő. Azonban a 8 km-es FunRun-ra, nevezési díj nélkül (így chip, ergo időmérés nélkül) is lehetett még regisztrálni egészen a startig. Így adódott, hogy 2009 októberében átfutottam Ázsiából Európába, Ázsiában még esett, az európai oldal pedig ugyan felhős volt, de itt-ott csak áttört a nap. És ott sem voltam egyedül! Az egyik belga lakótársam kijött a hídra fotózni és az egyik német cserediákkal úgy féltávnál egymásmellé keveredtünk, onnan egymást bíztatva folytattuk.

Az ország egyik legjobb egyetemén volt szerencsém tanulni a félévben, a Bogazici-n, ami a legrégebbi amerikai felsőoktatási intézet volt az Államokon kívül. Ma már állami egyetem, de amerikai gyökerei nem csak egyes épületeken, hanem a diákéletben is fellelhetők. Rengeteg diákszervezet alakult a különböző érdeklődésű hallgatók tömörítésére, ezek pedig minden félév elején amolyan diákszervezeti börzét tartanak. Itt találkoztam a Sports Committee-vel. Heti három edzést tartott egy hivatásos edző, ebből mondjuk a keddit alapból ki kellett hagynom, mert órám volt, a szombat délelőtt Erasmus-on nem épp egy edzésre alkalmas időpont, úgyhogy csak a csütörtök maradt, amikor viszont 3 órával az edzés előtt már végeztem. Hát kimentem az egyetemi futópályára (az egyetlen általam ismert, futásra alkalmas pontja a városnak) és az első edzés után többnyire magam futottam. Városi futások és szigetkörök után a 400 méteres pálya nem a legvidámabb dolog. Úgyhogy odakint egy kicsit ellustultam, és ez a török édességekkel együtt elég veszélyes. Az első szigetkörömre még február végéig várnom kell, ugyanis akkor megyek haza, ergo csak akkor tudom lemérni, mennyit romlott a teljesítményem, de az edzéstervem megvan. Addig és onnantól is. A legközelebbi verseny, a 30. Berlini Félmaraton március utolsó vasárnapján. Ezt még szeretném beilleszteni a szekszárdi elé.

Nagyot fordult velem a világ az elmúlt egy évben, megrögzött anti-futóból, megszállott futó lettem. Első körben az európai fővárosok és a szekszárdihoz hasonló, érdekességek vonzanak, aztán pedig – bár ez tényleg a távoli jövőbe mutat – egyszer megpróbálkozom egy maratonnal is.

A Borvidék Félmaratonról az egyik szekszárdi barátom hallott, aki rögtön szólt – „ha már futóbolond lettél”. Azonnal felkeltette az érdeklődésem, hiszen Tolna megyéből származom, ott nőttem fel, Szekszárdhoz is több kellemes emlékem kötődik – nyelvvizsga, helytörténeti verseny és persze barátok. Az útvonal nagyon ígéretes, ebben a környezetben futni biztosan maradandó élmény lesz. Mondjuk az emelkedők miatt kicsit megvariáltam az edzéstervem. Innentől kicsit több emelkedőt fogok célba venni innentől, lépcsőzöm, meg az eddig előszeretettel hanyagolt futókirándulásokat is meg kell ejtenem. Ami a frissítőpontokon kínált borokat illeti, meg kell mondjam, hogy bár nem vagyok jellemzően boros, a jó bort nem vetem meg. De úgy gondolom, a borozást majd a célbaérés után ejtem meg a barátaimmal.

A szekszárdi tanyák

Szekszárd városában a szőlőtermelés és a borászat már a 18. században meghatározó volt – ekkor már a lakosok nagy többségének saját szőlője és saját bora is volt. Sokáig tartotta is magát a mondás a városlakók között (és talán még most is vallják jópáran): nem is szekszárdi az, akinek saját szőlője nincsen. A szekszárdi bor minőségének megítélése a kezdetekkor még nem volt egységes, volt rossz is, jó is – azonban mindenképpen tény, hogy a helyi apátsági uradalom borkezelési eljárásai utat mutattak a helyi bortermelőknek is, ez pedig a minőségi borászat útjára vezette a szekszárdi borászatot.

Aki nem a város lakója, nem biztos, hogy tudja: a történelmi belvárosban, a vármegyeháza alatt egy pincerendszer terül el – ezt még az uradalom ásatta és ez Szekszárd legrégebbi, még ma is használt pincészete. A 18. század második felében a város területén elkezdtek szaporodni a tanyák (pincék és présházak), melyek közül jónéhány még ma is megtalálható: a város ugyanis úgy terjeszkedett, hogy ezeket a pincesorokat beolvasztotta magába, így a város bármelyik részén is járunk, találkozhatunk régi pincék maradványaival. Jó példa erre a Fürdőház, Kadarka, Bethlen utcai pincesor, hogy csak néhányat említsünk.

A Szekszárdon átutazónak – akár csak autóval átsuhanónak is érdekes lehet a Baktai pincesor. A déli városrészben, az alsóvárosi temetővel szemben, lakótelepi házak között húzódik meg a néhány hagyományos, nádfedeles épület, közvetlenül a főút mellett és azt mondják, a város legjobb minőségű szőlői termettek itt egykoron. A régi pincéke ma már nem őrzik eredeti funkciójukat, de az egykori Bakta-hegyi hangulatot segítenek felidézni.

A város egyik leghosszabb pinceutcája a Kadarka utca volt, itt még ma is sok présházat találhatunk. Ezen a soron található Szekszárd egyik legrégebbi gazdasági épülete is, ami – a hagyomány szerint – még a 18. század második felében épülhetett. Az épület, megjelenését tekintve a barokk uradalmi cselédházak típusába sorolható, és sajnos manapság eléggé elhanyagolt állapotban van.

Vannak azonban olyan egykori présházak is, amelyeken az avatatlan szem nem is veszi észre egykori funkcióját. A Palánki hegyen, Budapest felől a városba érkezve jól látható helyen áll a Schallenbergerek egykori présháza. A tolnai eredetű gazda az újvárosi templom építésének idején emelte a présházat, az ottani munkások közreműködésével. Stílusa ezért is lett olyan, mint   Petschnigg többi városban álló épülete. (Zsinagóga, újvárosi templom). Az épület ma lakóház.

Az Első Borvidék Félmaraton versenyzői az egykori pincék, présházak közül több mellett is elfutnak majd  – verseny közben is érdemes egy-egy pillantást vetni a régi és újabb épületekre, a szekszárdi bor szülőházaira.

Fuss! Fröccsözz! Frissülj fel!

Fuss! Fröccsözz! Frissülj fel!

2010. május 2. Szekszárd

Fuss! Fröccsözz! Frissülj fel!

Korábbi hírleveleinkben már nagyon sokan – sportolók, közéleti személyiségek és persze borászok – vallottak a sporttal és a borral való kapcsolatukról. Ma elsőként Baky Pétert faggatjuk, majd Dr. Schranz Róberttel beszélgetünk, aki már túl van jó néhány lefutott kilométeren…

Baky Péter, festőművész  1977-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán. 1980-86 között elsősorban alkalmazott grafikusként dolgozott, 1986-92 között a szekszárdi Illyés Gyula Tanárképző Főiskolán tanított. Jelenleg a szekszárdi Művészetek Háza életét igazgatja.  1979 óta kiállító művész.  Tagja a Magyar Képzőművészek Szövetségének, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének, a Magyar Grafikusművészek Szövetségének, a Magyar Festők Társaságának és a Magyar Vízfestők Társaságának. Részt vett a szekszárdi II.világháborús emlékmű tervezésében és kivitelezésében, tervei alapján készült a szekszárdi Borkút.
Ez utóbbi alkotás már sejtető… De először sporttal kapcsolatos múltjáról „vallatjuk” városunk neves és elismert művészét.
A focival és a vízipólóval szoros volt a kapcsolatom – mondja mosolyogva Baky Péter – nyolc éve Szekszárdon még kispályás labdarúgó csapatban kergettem a labdát, de azt tudomásul kellett vennem, hogy egy idő után a sérülések lassabban gyógyulnak. S bár hiányzik az aktív  és rendszeres mozgás mára csupán az úszás maradt, amiben viszont nagy örömömet lelem.
A bor? – igazándiból az  1985-86-os évek alatt ismertem és szerettem meg. Ekkor jöttem Szekszárdra. Még jól emlékszem az első pohár vörös bor ízére… A Rappai féle bort Zombán ittam. Jórészt kadarka volt, a halászléval együtt maradandó élményt adott számomra.
- A bor és a művészet párosítható-e – tettük fel a kérdést, melynél a választ sejtettük.
Minden körülmények között párosítható a bor és a művészet. Ha nekiállok alkotni, mindig odakészítek magam mellé egy pohár testes, vörösbort. Mert jól esik. S mert megmozgatja az embert. Aztán ha alábbhagy az ihlet, akkor odateszek még egyet, meg még egyet – mosolyog beszélgetőpartnerünk – és valóban tovább lendít …
Tulajdonképpen magának a „Hosszúlépésnek” nincs is párja, véleményem szerint ez a legüdítőbb üdítő. A világ legtisztább itala, egy komoly sportteljesítmény után lazít és pihentet, de egy nyári kertimunka után sem utolsó szomjoltó. Vagy ott van a „Házmester” (1 dl bor és 4 dl szóda).
Sportolt, szereti a bort – vagyis ott a helye május 2-án az I. Borvidék Félmaratonon!
- Úgy gondolom ott is leszek. Csak egy kicsit korábban indulok el bebarangolni a szekszárdi borvidéket, hiszen én a távot sétálva kívánom megtenni és persze szeretnék időbe „célba érni”. Maga az ötlet valami fantasztikus…

A festőművész tehát indul, még ha nem is futó hanem túracipőben. De Dr. Schranz Róbert úgy gondolja, ő a futók táborát erősíti…

A Szekszárd Kadarka Futó Egyesület alapító tagja vagyok – kezdi Dr. Schranz Róbert, háziorvos, akivel rendelőjében találkoztunk. – annak idején egy jó barátom Báter Károly fertőzött meg a futással. 2005 óta számos hosszú távú utcai versenyen indultam már.  Tavaly egy szekszárdi delegációval starthoz álltunk a Párizsi Maratonon. Felejthetetlen volt az élmény.
- A sportot szakmája után is javasolja a lakosságnak, de mi a helyzet a borral?
A bor nincs ellentétben a futással – neveti el magát Schranz Róbert – mértékletesen, napi 2-3 decit fogyasztva egészségesnek mondhatjuk. Írások szerint a hosszabb élet titka is a vörösbor. Persze a minőségi és a megfelelő mennyiség. Mert bizony hamar át lehet esni a ló túlsó oldalára. Én például kedvelem a Merlot és a Bikavér fajtát… De visszatérve a sportra, sajnos még mindig csupán a lakosság  harmada mozog rendszeresen. Bízom benne, hogy a Borvidék Félmaraton a maga egyediségével sokakat vonzz majd Szekszárdra és futva ismerkednek e gyönyörű dombvidékkel…

Ma már szó volt Szekszárd egyik látnivalójáról a Borkútról…

A Borkút, a Régi Vármegyeháza udvarában található. Ez az ország egyetlen borkútja, amelyből a borbarátok jeles napokon vörösbort és fehérbort kóstolhatnak. A Borkút a Szekszárdi Borút állomása. A Borkút felállításának éve 1994.,  a különlegesen pajzán, bronzalkotás Szatmári Juhos László és Baky Péter alkotása. Egy boroshordón ollós-lovaglós pózban és hiányos öltözékben üldögél Dionüszosz és vele szemben hölgytársa, akit a férfi lelkesen borlopóból borral kínál.

E heti hírlevelünkből is kitűnik sportolni és mértékletesen borozni egészséges!

Üdvözlettel:

Az 1. Borvidék Félmaraton támogatói és szervezői